Nem, egy jól működő gilisztakomposztálónak egyáltalán nincs kellemetlen szaga. Ha jól van tartva a rendszer, kellemes, nedves erdőtalaj illata van. Ha büdösödni kezd (záptojás vagy rothadás szag), az annak a jele, hogy túl sok ételt kaptak, túl nedves a vödör, vagy nincs elég oxigén (ilyenkor sok száraz papírt kell hozzákeverni).
A giliszták szeretik a nyers zöldség- és gyümölcsmaradékokat, kávézaccot, teafiltert és az aprított/őrölt tojáshéjat. Szigorúan tilos nekik adni: húst, halat, tejterméket, olajos/zsíros ételeket, csontot, citrusfélét (citrom, narancs), hagymát és fokhagymát, sót, szódabikarbónát, fűszert, gyógynövényt, csípős paprikát, színes és fényes papírt, magazint, szórólapot, pékterméket mert ezek savasak vagy irritálják őket.
Alapesetben nem, mert a sötét, nedves vödröt szeretik. Ha a körülmények megfelelőek (elég étel, jó nedvesség, oxigén), eszük ágában sincs elhagyni a helyüket. Ha mégis tömegesen próbálnak mászni a vödör falán vagy a fedélen, az azt jelzi, hogy valami baj van a lakóhelyükkel: túlmelegedett, túl nedves, vagy elfogyott a levegő.
Megfelelő technikával ez teljesen megelőzhető. A friss konyhai hulladékot soha ne hagyd fedetlenül a vödör tetején! Mindig takard le a tetejét egy réteg száraz, aprított kartonpapírral. Ez fizikai gátat képez a muslicák ellen.
A gilisztatea a vödrös rendszer alján összegyűlő, sötétbarna folyadék, ami a zöldségek bomlásából származik. Ez egy rendkívül értékes tápanyag a szobanövényeknek. Ha keletkezik gilisztatea, minimum 1:10 arányban vízzel hígítva kell használni az öntözéshez.
Egyáltalán nem baj, sőt! Ez azt jelenti, hogy a komposztáló tökéletesen működik. Tévhit, hogy a vödörből folyamatosan folyadéknak kellene csöpögnie. A gilisztáknak a „kicsavart szivacs” nedvesség az ideális. Ha a konyhai hulladékból felszabaduló vizet a száraz papírok felszívják, a rendszer egyensúlyban van, és nem keletkezik felesleges csurgalékvíz. Ha mégis sok folyadék gyűlik össze az alján, az általában a túlzott nedvesség, a rothadás vagy a kevés száraz anyag jele.
Kiváló a natúr, barna kartonpapír (pl. futárdobozok ragasztószalag nélkül), a tojástartó, a WC-papír guriga és a sima fekete-fehér újságpapír aprítva. Ne tegyél fényes, színes, viaszos magazinokat és fehérített, vegyszeres irodai papírokat, blokkot a vödörbe, mert ezek nehézfémeket vagy mérgező anyagokat tartalmazhatnak.
Nem kell azonnal megijedni: az, hogy néhány giliszta a vödör oldalán vagy a tető belső felén pihen, teljesen normális. Szeretik a lecsapódó párát és a sötétet. Azonban van két egyértelmű jel, ami arra utal, hogy a vödörben élhetetlenné vált a környezet számukra:
A leggyakoribb okok és a gyors megoldás:
1. Túlmelegedés: Ha túl sok lédús, nitrogéndús ételt kaptak egyszerre, a komposzt belsejében beindulhat egy heves öngyulladási/melegedési folyamat. Ha a vödör közepe meleg tapintású, azonnal szedd ki a friss ételt, és költöztesd hűvösebb helyre a vödröt!
2. Oxigénhiány és túlnedvesség: Ha a rendszer túl vizes és berothadt, a giliszták fuldokolnak. Megoldás: ne adj nekik ételt napokig, és tegyél a felszínre egy vastag réteg száraz, aprított kartonpapírt, ami felszívja a párát, és beengedi a levegőt.
Bár mindkét folyamat szerves anyagokat bont le, egyáltalán nem mindegy, melyik zajlik le a vödörben:
A cél mindig az oxigéndús lebomlás fenntartása, amit elegendő száraz papír hozzáadásával érhetsz el. Mivel a giliszták gyűlölik, ha bolygatják őket (ezért a vödröt soha ne keverd vagy forgasd át!), a megelőzés a kulcs: mindig keverj elég száraz, aprított kartonpapírt az étel mellé, ami lazán tartja a szerkezetet és biztosítja a giliszták számára a levegőt.